érkezés Chapecóba

Tegnap megint jó idő volt, most egy másik strandra mentem. Mivel ez pont a homokdűnék mellett van, kipróbátam a sandboardozást (snowboard homokon). A végére már egész jól le tudtam jönni a dűne tetejéről :) Elvileg néhány nap múlva megkapom róla a képeket (brazilok lefotóztak engem is, és megígérték, hogy elküldik. aztán mikor kiderült, hogy 1 órát kéne várni a buszra, ami visszavisz, még haza is vittek :) ) Utána este még pont időben sikerült odaérnem a buszpályaudvarra, és hajnali fél 6ra ideértem Chapecóba. A busz sokkal kényelmesebb volt, mint a magyar buszok, vagy mint amivel pl Franciaországba mentünk síelni. (Pedig van még kényelmesebb busz is, másfélszerennyiért. Lehet, hogy ott már takarót és párnát is adnak, mint a Lisszabon-Rio repülőúton?)
Végre megismertem az itteni Aieseceseket, illetve a többi gyakornokot - mindenki nagyon rendes, aranyos... :) A gyakornokok közül ketten vannak Kolumbiából, van két argentín lány, és egy lengyel. A többiek még nem értek ide.
Ma megint azt érzem, hogy tél van: mikor reggel mentünk a szálláshelyre, 1 fokot mutatott a hőmérő (ugye itt sincs fűtés...). De napközben időnként legalább süt a nap. Ilyenkor már a helyiek is fáznak, szóval remélhetőleg nem tart soká.
A szállás a város szélén van; egy szép nagy ház, nagy kerttel. A kert egyik végénél állatok vannak - birkák, lovak..., a másik oldalon erdő. A kertben levő mandarinfáról frissen szedhetjük a most érő mandarinokat. Állítólag még egy focipálya is van.
Internet sajnos a szálláson nincs, csak itt az egyetemen.