Péntek este volt a welcome partynk :) A koncepció Festa Juninha volt, miszerint falusi embereknek kellett beöltözni. És a mi házunkban volt, mert az elég nagy, elfér mindenki, és mivel a város szélén van, nem is zavartunk senkit.
Előtte bementünk a városba... Az egyetemen a buszmegállóban megkérdeztünk egy fiút, hogy mégis jó helyen járunk-e, mikor jön a busz... aztán az lett a vége, hogy eljött velünk sétálni a városba, beültünk egy kávézóba beszélgetni. Meglepődtem, mert otthon nem ez a megszokott hozzáállás.
A vasárnap délután mosással telt. Sajnos a mosógép nem működik, így kézzel kellett mosni... 2 óra alatt a ruhák felével végeztem, aztán úgy döntöttem, hogy elég volt ennyi. Mára már majdnem minden meg is száradt. Elvileg a közeljövőben hoznak egy működő mosógépet is...
Hétfőn volt Global Village - mindenki csinált valami ételt-italt az országából, illetve bemutattuk, honnan jöttünk. Én gulyáslevest főztem - és mindenkinek nagyon ízlett :) Az argentín lányok mondták, hogy ilyet kell később is csinálnom. A portugál-tanár, aki tegnap volt nálunk, szintén meg akarja kóstolni. Szóval népszerű volt.
A Global Village-en ott volt a helyi TV is. Illetve már előtte is csináltak néhányakkal a projektből interjút. Szóval már az egész város ismer minket. Mikor tegnap jöttünk haza a városból, mindenki minket nézett...
Tegnap végre jó idő volt, sütött a nap, és egyáltalán nem fáztunk. (Korábban volt, hogy kabátban ültünk otthon, és most is kabátban ülök az egyetem könyvtárában.) Délelőtt a projekten dolgoztunk - ki kell találni, hogy mit is fogunk előadni az órákon. Délután bementünk a városba, ettem egy fagyit. Igazából nincs túl sok minden a városban - van egy templom, és egy szobor. Már értem, mért mondták Rioban, hogy minek megyek én Chapecóba.
Lassan mindenki megjön a projektből: Ruca és Saul Kolumbiából, Mercedes és Patricia Argentínából, Weronika Lengyelországból, Isabel és Manuel Peruból, Burcu [Burdzsu] Törökországból, és jön még egy lány Hollandiából. Teljesen jól megvagyunk egymásssal, mintha már régóta együtt lennénk.
Jövő héten elvileg elmegyünk az iskolákba körülnézni. Aztán lesz egy hét, amikor semmi különös feladatunk nem lesz - csak portugálul tanulni, mert mint kiderült, a gyerekek leginkább csak portugálul tudnak - és majd augusztus 9-én kezdjük el az órákat. Párokban fogjuk tartani az órákat, minden pár kapott egy témát, és erről fog beszélni mind a 10 iskolában. Én Saullal vagyok, és mindenféle globális ügyekről kell beszélnünk. És lehetőleg nem csak beszélni, hanem valahogy bevonni a diákokat is, mert különben nincs sok esély, hogy figyeljenek ránk. Ez mondjuk kicsit nehéz lesz ott, ahol 90en lesznek az óránkon. Holnap este kell majd prezentálnunk az Aieseceseknek, hogyan is képzeljük az órákat.
Előtte bementünk a városba... Az egyetemen a buszmegállóban megkérdeztünk egy fiút, hogy mégis jó helyen járunk-e, mikor jön a busz... aztán az lett a vége, hogy eljött velünk sétálni a városba, beültünk egy kávézóba beszélgetni. Meglepődtem, mert otthon nem ez a megszokott hozzáállás.
A vasárnap délután mosással telt. Sajnos a mosógép nem működik, így kézzel kellett mosni... 2 óra alatt a ruhák felével végeztem, aztán úgy döntöttem, hogy elég volt ennyi. Mára már majdnem minden meg is száradt. Elvileg a közeljövőben hoznak egy működő mosógépet is...
Hétfőn volt Global Village - mindenki csinált valami ételt-italt az országából, illetve bemutattuk, honnan jöttünk. Én gulyáslevest főztem - és mindenkinek nagyon ízlett :) Az argentín lányok mondták, hogy ilyet kell később is csinálnom. A portugál-tanár, aki tegnap volt nálunk, szintén meg akarja kóstolni. Szóval népszerű volt.
A Global Village-en ott volt a helyi TV is. Illetve már előtte is csináltak néhányakkal a projektből interjút. Szóval már az egész város ismer minket. Mikor tegnap jöttünk haza a városból, mindenki minket nézett...
Tegnap végre jó idő volt, sütött a nap, és egyáltalán nem fáztunk. (Korábban volt, hogy kabátban ültünk otthon, és most is kabátban ülök az egyetem könyvtárában.) Délelőtt a projekten dolgoztunk - ki kell találni, hogy mit is fogunk előadni az órákon. Délután bementünk a városba, ettem egy fagyit. Igazából nincs túl sok minden a városban - van egy templom, és egy szobor. Már értem, mért mondták Rioban, hogy minek megyek én Chapecóba.
Lassan mindenki megjön a projektből: Ruca és Saul Kolumbiából, Mercedes és Patricia Argentínából, Weronika Lengyelországból, Isabel és Manuel Peruból, Burcu [Burdzsu] Törökországból, és jön még egy lány Hollandiából. Teljesen jól megvagyunk egymásssal, mintha már régóta együtt lennénk.
Jövő héten elvileg elmegyünk az iskolákba körülnézni. Aztán lesz egy hét, amikor semmi különös feladatunk nem lesz - csak portugálul tanulni, mert mint kiderült, a gyerekek leginkább csak portugálul tudnak - és majd augusztus 9-én kezdjük el az órákat. Párokban fogjuk tartani az órákat, minden pár kapott egy témát, és erről fog beszélni mind a 10 iskolában. Én Saullal vagyok, és mindenféle globális ügyekről kell beszélnünk. És lehetőleg nem csak beszélni, hanem valahogy bevonni a diákokat is, mert különben nincs sok esély, hogy figyeljenek ránk. Ez mondjuk kicsit nehéz lesz ott, ahol 90en lesznek az óránkon. Holnap este kell majd prezentálnunk az Aieseceseknek, hogyan is képzeljük az órákat.
Nenhum comentário:
Postar um comentário