sexta-feira, 30 de julho de 2010

3. hét Chapecóban

Tegnap voltunk egy fizetős iskolában, a város legjobb iskolájában, hogy meglássuk, hogy az milyen (és hogy lássuk, hogy nem csak olyan iskolák vannak, ahol majd tanítani fogunk. azokat majd a jövő héten nézzük meg). Ugyan nem voltam még Pesten fizetős iskolában, de elképzeléseim szerint nincs nagy különbség az ittenihez képest. Viszont itt délután van a tanítás, délelőtt meg felzárkóztató órák, illetve nyelvek (angol, spanyol) esetén beszélgetős órák vannak. Azt mondták, így kevésbé kerülnek kapcsolatba a drogokkal a fiatalok, mert a tanítás után már este van és hazamennek. Illetve éjjel úgyse fekszenek le korán, és akkor reggel legalább tudnak aludni.
Tegnap estére az egyik itteni Aieseces meghívott minket, illetve a barátait, és a kolumbiaiak főztek guacamole-t (valami avokádóból készült dolog, amit pl főtt krumplival lehet enni), a peruiak pedig anticuchos-t (kb marhaszív nyárson sütve. kicsit erős volt, bár mondták, hogy néhány alapanyag hiányzik, és Peruban még erősebb...). Mind a kettő nagyon jó volt :)
Ha már az evésnél tarunk, múlt vasárnap ebédre közkívánatra gulyáslevest kellett főznöm :) Már másodszor csináltam, de még mindig mondják néhányan, hogy meg akarják kóstolni, és csináljak megint.
Szerdán benn voltunk a városban. Sétáltunk egyet, ettünk egy fagyit, elmentünk megnézni a stadiont. A múzeumba is be akartunk menni, de aznap épp nem lehetett... Ezen kívül nincs túl sok minden, amit lehet itt csinálni. És ami furcsa, hogy hiába kérdezzük a helyieket, hogy mi van itt, valami látnivaló, valami érdekesség, azt mondják, nincs semmi... Van még egy mozi, ahova elmehetnénk majd valamikor, illetve a közelben van egy folyó, amit szintén meg akarunk nézni.
A hétvégén Aieseces tábor lesz, és néhányan a gyakornokok közül is elmegyünk. Már a jövő heti programot is tudjuk nagyjából (A hétvégén egyik este eljöttek a házunkba Aieseces meetinget tartani, és akkor mondtuk nekik, hogy mi is beszélnénk velük; aztán megbeszéltük, hogy miket lehetne javítani. 1-2 nap múlva visszajöttek, és pl elmondták, hogy pontosan melyik napra milyen feladataink és lehetőségeink vannak (mert elvileg erre a hétre nem volt semmi feladatunk - bár mi még nem fejeztük be az órák kidolgozását, úgyhogy azt csináltuk -, és jövő hétre is csak két napra, és nem is tudtuk, melyik két nap. és néhányan kissé unatkoztak már) Hétfőn délelőtt elmegyünk megint ebbe a privát iskolába a spanyol beszélgetős órára, aztán délután egy alapítványhoz, ami szintén gyerekekkel foglalkozik, és ahol most is dolgozik egy Aieseces gyakornok.)
Jövő hét végén pedig, ha minden jól megy, megnézzük az Iguaçut :) (a világ egyik legnagyobb vízesése, kb 8 óra buszútra innen)

quinta-feira, 22 de julho de 2010

Chapecó

Péntek este volt a welcome partynk :) A koncepció Festa Juninha volt, miszerint falusi embereknek kellett beöltözni. És a mi házunkban volt, mert az elég nagy, elfér mindenki, és mivel a város szélén van, nem is zavartunk senkit.
Előtte bementünk a városba... Az egyetemen a buszmegállóban megkérdeztünk egy fiút, hogy mégis jó helyen járunk-e, mikor jön a busz... aztán az lett a vége, hogy eljött velünk sétálni a városba, beültünk egy kávézóba beszélgetni. Meglepődtem, mert otthon nem ez a megszokott hozzáállás.
A vasárnap délután mosással telt. Sajnos a mosógép nem működik, így kézzel kellett mosni... 2 óra alatt a ruhák felével végeztem, aztán úgy döntöttem, hogy elég volt ennyi. Mára már majdnem minden meg is száradt. Elvileg a közeljövőben hoznak egy működő mosógépet is...
Hétfőn volt Global Village - mindenki csinált valami ételt-italt az országából, illetve bemutattuk, honnan jöttünk. Én gulyáslevest főztem - és mindenkinek nagyon ízlett :) Az argentín lányok mondták, hogy ilyet kell később is csinálnom. A portugál-tanár, aki tegnap volt nálunk, szintén meg akarja kóstolni. Szóval népszerű volt.
A Global Village-en ott volt a helyi TV is. Illetve már előtte is csináltak néhányakkal a projektből interjút. Szóval már az egész város ismer minket. Mikor tegnap jöttünk haza a városból, mindenki minket nézett...
Tegnap végre jó idő volt, sütött a nap, és egyáltalán nem fáztunk. (Korábban volt, hogy kabátban ültünk otthon, és most is kabátban ülök az egyetem könyvtárában.) Délelőtt a projekten dolgoztunk - ki kell találni, hogy mit is fogunk előadni az órákon. Délután bementünk a városba, ettem egy fagyit. Igazából nincs túl sok minden a városban - van egy templom, és egy szobor. Már értem, mért mondták Rioban, hogy minek megyek én Chapecóba.
Lassan mindenki megjön a projektből: Ruca és Saul Kolumbiából, Mercedes és Patricia Argentínából, Weronika Lengyelországból, Isabel és Manuel Peruból, Burcu [Burdzsu] Törökországból, és jön még egy lány Hollandiából. Teljesen jól megvagyunk egymásssal, mintha már régóta együtt lennénk.
Jövő héten elvileg elmegyünk az iskolákba körülnézni. Aztán lesz egy hét, amikor semmi különös feladatunk nem lesz - csak portugálul tanulni, mert mint kiderült, a gyerekek leginkább csak portugálul tudnak - és majd augusztus 9-én kezdjük el az órákat. Párokban fogjuk tartani az órákat, minden pár kapott egy témát, és erről fog beszélni mind a 10 iskolában. Én Saullal vagyok, és mindenféle globális ügyekről kell beszélnünk. És lehetőleg nem csak beszélni, hanem valahogy bevonni a diákokat is, mert különben nincs sok esély, hogy figyeljenek ránk. Ez mondjuk kicsit nehéz lesz ott, ahol 90en lesznek az óránkon. Holnap este kell majd prezentálnunk az Aieseceseknek, hogyan is képzeljük az órákat.

quinta-feira, 15 de julho de 2010

nagyon jo itt lenni :) jo a tarsasag :) a helyiek kozul kb folyamatosan volt valaki, aki velunk foglalkozott. ha barmi gondunk volt, rogton jottek segiteni. pl kiderult, hogy epp nincs melegviz a szallasunkon, es elvittek valakihez furdeni. folyamatosan vittek minket autoval, ahova epp mentunk. delutan portugalul tanultunk a kolumbiai gyakornokokkal az egyetem konyvtaraban. az egyikuknek epp ma van a szulinapja, igy este elmegyunk vacsizni az o tiszteletere. ugyhogy ugyan tovabbra is hideg van, es mar mindenki nagyon varja a vacsorat, de jol erezzuk magunkat :)

érkezés Chapecóba

Tegnap megint jó idő volt, most egy másik strandra mentem. Mivel ez pont a homokdűnék mellett van, kipróbátam a sandboardozást (snowboard homokon). A végére már egész jól le tudtam jönni a dűne tetejéről :) Elvileg néhány nap múlva megkapom róla a képeket (brazilok lefotóztak engem is, és megígérték, hogy elküldik. aztán mikor kiderült, hogy 1 órát kéne várni a buszra, ami visszavisz, még haza is vittek :) ) Utána este még pont időben sikerült odaérnem a buszpályaudvarra, és hajnali fél 6ra ideértem Chapecóba. A busz sokkal kényelmesebb volt, mint a magyar buszok, vagy mint amivel pl Franciaországba mentünk síelni. (Pedig van még kényelmesebb busz is, másfélszerennyiért. Lehet, hogy ott már takarót és párnát is adnak, mint a Lisszabon-Rio repülőúton?)
Végre megismertem az itteni Aieseceseket, illetve a többi gyakornokot - mindenki nagyon rendes, aranyos... :) A gyakornokok közül ketten vannak Kolumbiából, van két argentín lány, és egy lengyel. A többiek még nem értek ide.
Ma megint azt érzem, hogy tél van: mikor reggel mentünk a szálláshelyre, 1 fokot mutatott a hőmérő (ugye itt sincs fűtés...). De napközben időnként legalább süt a nap. Ilyenkor már a helyiek is fáznak, szóval remélhetőleg nem tart soká.
A szállás a város szélén van; egy szép nagy ház, nagy kerttel. A kert egyik végénél állatok vannak - birkák, lovak..., a másik oldalon erdő. A kertben levő mandarinfáról frissen szedhetjük a most érő mandarinokat. Állítólag még egy focipálya is van.
Internet sajnos a szálláson nincs, csak itt az egyetemen.

terça-feira, 13 de julho de 2010

Floripa

Itt a tél :( Ma napközben csak 13-14 fok volt, az emberek többsége kabátban volt. Estére adtak még egy paplant, biztos ami biztos (mert ugye nincs fűtés).
Ma bementem a városközpontba. Megnéztem a több mint 100 éves (vagy több száz éves) fügefát, a mellette levő templomot, a piacot, sétáltam egy kicsit... Túl sok látnivaló azért nem volt - ez a sziget inkább a nyaralásról és a strandokról szól. Úgyhogy holnap valószínű megint a strandok fele veszem az irányt. Elvileg holnap már kicsit jobb idő lesz... Aztán este indulok Chapecóba. Egy éjszaka az út, kora reggel fogok odaérni. Végre megismerem a többi gyakornokot, illetve az ottani Aieseceseket - akikkel eddig csak interneten keresztül beszéltem (vagy még úgy se).

segunda-feira, 12 de julho de 2010

Floripa - 2. nap

Floripa valójában egy sziget az óceánban (egy híd köti össze a szárazfölddel), ahol van egy város, és sok kis falu. A sziget partjain végig jobbnál jobb strandok sorakoznak, nyaranta megtelik turistákkal. A sziget közepén pedig van egy nagy tó (lagúna). A környéken csak családi házak vannak - egy ilyen ház a hostel is, ahol lakom; a lagúna partján. Abban állapodtunk meg, hogy 3 napot maradok itt, szerda este megyek majd tovább.
Reggel, mivel jó idő volt, sütött a nap, úgy döntöttem, a strandokat nézem meg ma, és holnap megyek a városba. Elindultam a lagúna partján, aztán egy kis hegyen átjutva elértem az óceánhoz. Pont miután odaértem, megjöttek az esőfelhők, elkezdett fújni a szél. Azért körülnéztem a strandon - az egyik vége tele volt elég nagy és látványos kövekkel-sziklákkal. Közben itt is találkoztam brazilokkal, kicsit beszéltünk, aztán elkezdtek portugálul beszélgetni... Ketten bementek az óceánba is - pedig már nem csak a víz volt hideg, de a levegő is, és fújt a szél. Utána átmentem egy másik strandra. Itt már falu is volt; itt ebédeltem - tenger gyümölcseis rizottót, sok kagylóval és rákkal :) Hazafele már nem voltam messze a hosteltől, mikor elkezdett zuhogni az eső.

domingo, 11 de julho de 2010

Florianópolis

Ma reggel eljöttem Rioból :( Szívesen maradtam volna még, jó volt ott... Bár a legtöbben, akikkel összebarátkoztam, vagy már elmentek, vagy a napokban mennek el szintén.
Még nem is írtam, hogy Cindy [színdzsi] elnevezett Juniornak, mert az Ákost nemigazán tudta megjegyezni, és testvéréül fogadott :)
Kicsit aggódtam, hogy mi lesz Florianópolisban (röviden: Floripa), mert Mari, a leendő trainee buddym, aki eddig is segített, mondta, hogy itt is tud segíteni, és maradjak néhány napot itt is, mert megéri, de azóta meg nem válaszolt az e-mailemre. Aztán ahogy jöttem kifele a reptéren, megláttam, hogy az egyik táblán az én nevem van... :) Mari másodunokatestvérei itt laknak, és pont van egy hostelük is, szóval itt fogok lakni. Sőt, még a vasárnapi ebédre is meghívtak magukhoz. Barbecue volt - itt ez a szokásos vasárnapi ebéd. Mindez csak tovább erősíti az eddigi tapasztalataimat, miszerint a brazilok kedves, barátságos, vendégszerető, nyitott emberek.
Délután együtt néztük a VB-döntőt. És nyertek a spanyolok! :)
Az egész hostelben én vagyok egyedül vendég. Nyáron tele szokott lenni, de a tél itt már nem olyan mint Rioban - "csak" 20 fok van.

sábado, 10 de julho de 2010

még mindig Rio :)

Tegnap délelőtt a strandon voltunk - most Ipanemán. Jó nagy hullámok voltak - ki is volt írva, hogy veszélyes, ne nagyon menjünk be a vízbe. Este bementünk a belvárosba, Lapába, ahol egy kis beszélgetés után egy koncerten voltunk :) Ma már nem volt annyira jó idő (vagyis felhős volt az ég). Napközben a botanikuskertben voltam. Kicsit nehezen sikerült felszállni a buszra, ami oda ment, de végül csak odaértem. (egyrészt ahogy láttam, több száz buszjárat van Rioban - én pl az 584essel mentem. néha egymás után csak buszok jönnek az úton az egyik sávban. ez mondjuk önmagában még jó lenne, de a megállóban csak akkor áll meg a busz, ha van leszálló, vagy látja a sofőr, hogy valaki fel szeretne szállni erre a buszra. de ha a megálló már tele van 3-4 másik busszal, akkor ugye nem látni, hogy erre akarnak-e felszállni, és így inkább meg se áll. ha viszont már megállt, akkor pl a piroslámpánál is fel/le lehet szállni. és jelezni nem csak a nyomógombokkal lehet, mint nálunk, hanem van egy spárga a kapaszkodó fölött végig, és annak a meghúzása is azt jelenti, hogy le akarunk szállni...) A meccsre nem értem vissza a Copacabanára, de úgyis kikapott Uruguay :( Holnap reggel megyek tovább Rioból (bár szívesen maradnék még...), Florianópolisba - eddig mindenki azt mondta, hogy az milyen jó hely. És a korábbi tervekkel ellentétben itt is maradok néhány napot

quinta-feira, 8 de julho de 2010

2. nap

Tegnap este elmentünk bulizni - élő zene volt, szamba; jól éreztük magunkat :) (csak megnyugtatásképpen: volt velünk brazil is)
Ma délelőtt átköltöztem másik szobába - ez ugyan 21-ágyas, de tágasabb és jobban el lehet benne férni, mint az előzőben, mert az ugye elvileg ma megtelt. Aztán lementem a Copacabanára :)
Délután folytatódott a tegnap félbehagyott városnézés - először ebéddel. Svédasztal (amit ugye hivatalosan nem is svédasztalnak hívnak...) volt, többek között pl sült banánnal. Aztán felmentünk a Cukorsüveg-hegyre (Pão de Açúcar) - innen is nagyon szép kilátás van a városra. És pont akkor volt a naplemente, amikor lejöttünk a hegyről, így még szebb volt. Ja és itt is vannak majmok. Az egyik talált egy elhagyott poharat az egyik asztalon, és megpróbált belekóstolni :) aztán véletlen felborította - de így végül csak meg tudta kóstolni...
Vacsira egy mangót ettem :) Közben a zöldségesnél láttam egy új zöldséget (vagy csak nekem lenne új?): chuchu [susu] - állítólag meg kell főzni, aztán salátát lehet csinálni belőle.

quarta-feira, 7 de julho de 2010

első nap Rioban

Tegnap este értem Rioba, kb 10 órás repülőút után. Egy Hostelben lakom Copacabanan - nem a strandon, hanem az ugyanilyen nevű városnegyedben. Egy 8-ágyas szobában vagyok, egy brazil fiúval; mivel nincs főszezon, nem vagyunk túl sokan a szállóban - ezt annyira nem bánom, mert a 3-emeletes ágy tetején nem aludnék olyan szívesen... Tegnap este túl sok mindent nem csináltam már, viszont befizettem egy 1napos városnézésre mára - ez elég jó döntés volt :) Úgyhogy ma reggel elindultunk bejárni Riot. Először a Katedrálishoz mentünk - ami kb 50 éve épült, ennek megfelelően modern stílusban, és így egyáltalán nem hasonlít az Európában megszokottakra. Aztán következett a Sambodromo - ahol a Rioi karnevált tartják. Most sajnos nincs karnevál, így a hely önmagában nem lett volna olyan látványos - viszont beöltözhettünk karneváli ruhákba! nézzétek meg a képeket róla :) Még szambázni is megpróbáltak megtanítani - már amennyire 2-3 perc alatt lehet. Aztán a Maracanã stadionhoz mentünk - bent nem jártunk, de megnézhettük pl a híres brazil focisták lábnyomait. Utána felmentünk a Corcovado hegyre a Krisztus szoborhoz - ahonnan nagyon szép kilátás nyílik az egész városra - megint csak ajánlani tudom a képeket :) Aztán a városnézés ebéddel és a Cukorsüveg heggyel folytatódott volna, de hallottam, hogy mások azt csinálják, hogy ma elmennek megnézni a VB elődöntőt, és holnap folytatják a városnézést, és megbeszéltem az idegenvezetővel, hogy akkor én is inkább holnap folytatom a túrát. Így elmentem a frissen megismert amerikai lányokkal (akik valójában nemis amerikaiak) meccset nézni a Copacabanára :) Ők a németeknek szurkoltak, én a spanyoloknak - és most a spanyolok voltak jobbak. Szóval elég jó itt Rioban :)
Most este a brazil szobatársammal beszélgettem - kis nehézség, hogy csak portugálul tud... Este megyünk elvileg bulizni - a szállóból sokan közösen. Közben az előbb szóltak, hogy meg fog telni a szoba, ahol vagyok; a szobatársamat gyorsan ki is költöztették, hogy legyen elég hely. Először úgy értettem, hogy pár percen belül meg is érkeznek (ilyenkor éjjel a recepciós is csak portugálul tud), de azóta úgy vettem ki a szavaikból, hogy csak holnap jönnek. Majd kiderül...
Egyébként elég kellemes a brazil tél - egész nap verőfényes napsütés és legalább 25-30 fok volt. Az egyetlen kellemetlenség, hogy 6kor már sötét van.