Chapecó

Múlt héten elkezdtük a "tanítást". Összesen 10 iskolában tartunk órát, mindenhova mindenki egyszer megy (illetve jövő hét végén még a kultúránkról kell majd beszélni. de evvel a témával már mindenki csak 2 helyre megy, így mindenhol 1 óra lesz a kultúráról - mert 5 pár van). Minden iskolában más a tapasztalatunk. Az elsőben egyszerre kellett két osztálynak órát tartani, egy egy osztályra méretezett teremben. Összesen kb 55en voltak; nem volt könnyű csendet teremteni. A többi helyen már nem voltak ennyien, csak 20-30-an - így már közel sem volt akkora hangzavar. Illetve volt még egy iskola, ahol az évfolyamon két osztály is volt, de ott nem vonták össze őket, hanem egymás után tartottunk két órát - jobb volt így. A gyerekek között is jelentős különbségek vannak: egyrészt van, ahol fiatalabbaknak kell órát tartani (kb 14 évesek), és van, ahol pár évvel idősebbeknek (16). Másrészt vannak iskolák a szegényebb környékeken, és vannak kevésbé szegény kerületek. Van, ahol óra végén egész sokat kérdeztek az országokról, ahonnan jöttünk - sőt, óra után még ottmaradtak egy kicsit beszélgetni velünk, vagy éppen fényképezkedni. Ma (ez volt az egyik legjobb hely eddig) például mondták, hogy maradjunk ott még, mert iskolai focibajnokságbeli meccs lesz, és az ő osztályuk csapata az egyik legjobb. És miközben néztük a meccset, megpróbáltak megtanítani brazil táncokat (vagy legalábbis olyan táncokat, amiket ők szoktak táncolni). De volt olyan iskola is, ahol nem volt semmi kérdés, hanem csak azt várták, hogy végre hazamehessenek. Hétfőn 70 diáknak kell majd órát tartani - az iskola fedett udvarán, mikrofonnal... Volt, akinek a mikrofonba is ordítania kellett, hogy csend legyen. Azért is nehéz lesz, mert mi (is) igyekszünk eléggé bevonni a gyerekeket, hogy ne beszélgessenek / ne foglalkozzanak mással, valamint így talán jobban megmarad, miről is volt szó.
Az itteni iskolákban egy alapvető különbség a magyar helyzethez képest, hogy vannak ahol délelőtt van tanítás, és vannak, ahol délután. Vagy valószínűleg inkább úgy van, hogy egyes osztályok délelőtt mennek, mások délután. (Ha már az időknél tarunk, az egyetemen vannak esti órák is, este 7 és 10 között.) Másik különbség az iskolák felépítése: a legtöbb helyen van egy központi fedett udvar, és onnan nyílnak a tantermek (vagyis nincs folyosó, és nincs emelet se). És ez az udvar használatos étkezőként is - napközben a gyerekek kapnak tízórait, ebédet, uzsonnát. És tízóraira nem egy kifli vagy péksütemény van, hanem ma például volt rizs, bab, és chuchu (egy zöldség - nekem ízlik :) ha már a babot nem szeretem, ami minden nap kinn van ebédnél a svédasztalon, ez legalább jó).
Ami az ételeket illeti, szinte mindig húst esznek a brazilok. A legtöbben már igyekszünk olyan ételeket venni ebédnél, amiben nincs hús - bár nem mindig sikerül, vagy inkább általában nem sikerül. Az egyetem éttermébe kaptunk 5 reálos kuponokat, amiért tudunk ebédelni. A kisebbik svédasztal pont 5 reálba kerül. De több kupont kaptunk, mint ahány ebéd van, és mint kiderült, nem csak ebédre válthatjuk be ezeket, hanem lehet vacsorázni is, vagy bármit venni a büfében. Múlt hétvégén az egyik itteni Aieseces elhívott minket magához barbequera. Itt lakik a közelben, egy kisebb farmon. Pl mikor a hagymát pucoltuk, mondta, hogy a héját nyugodtak dobjuk ki az ablakon, mert az ablak alatt vannak a csirkék :) De vannak teheneik is.
Az időjárás elég változatos... Mostanában napközben általában süt a nap, és így általában egész jó idő van (20 fok körül). De ennek ellenére esténként általában kabátban ülünk itthon. De volt, amikor napközben is kabátban voltunk... Néha éjjel alig volt több mint 0 fok. És ennek ellenére errefele sehol nincs fűtés. Így pl a könyvtárban vagy az iskolákban is kabátban vannak az emberek, sőt volt amikor elvoltunk az itteni Aiesecesek lakásában, és otthon is kabátban voltak... Másik furcsaság a lakásokban, hogy csak a fürdőszobában, és ott is csak a zuhanyban van meleg víz, mindenhol máshol csak hideg víz van - így pl a konyhában is. Valamint nincs bevezetve a gáz se, hanem palackozott gázt kell venni - és ezzel megy a tűzhely, illetve ezzel fűtünk - már ha van elég gáz. most éppen csak 1 palack van, a többi már kifogyott, szóval most csak egy kis elektromos melegítővel tudunk fűteni. És elég nehéz meleget csinálni a lakásban, mert kb sose süti a nap; napsütésnél kint melegebb van, mint bent.

3. hét Chapecóban

Tegnap voltunk egy fizetős iskolában, a város legjobb iskolájában, hogy meglássuk, hogy az milyen (és hogy lássuk, hogy nem csak olyan iskolák vannak, ahol majd tanítani fogunk. azokat majd a jövő héten nézzük meg). Ugyan nem voltam még Pesten fizetős iskolában, de elképzeléseim szerint nincs nagy különbség az ittenihez képest. Viszont itt délután van a tanítás, délelőtt meg felzárkóztató órák, illetve nyelvek (angol, spanyol) esetén beszélgetős órák vannak. Azt mondták, így kevésbé kerülnek kapcsolatba a drogokkal a fiatalok, mert a tanítás után már este van és hazamennek. Illetve éjjel úgyse fekszenek le korán, és akkor reggel legalább tudnak aludni.
Tegnap estére az egyik itteni Aieseces meghívott minket, illetve a barátait, és a kolumbiaiak főztek guacamole-t (valami avokádóból készült dolog, amit pl főtt krumplival lehet enni), a peruiak pedig anticuchos-t (kb marhaszív nyárson sütve. kicsit erős volt, bár mondták, hogy néhány alapanyag hiányzik, és Peruban még erősebb...). Mind a kettő nagyon jó volt :)
Ha már az evésnél tarunk, múlt vasárnap ebédre közkívánatra gulyáslevest kellett főznöm :) Már másodszor csináltam, de még mindig mondják néhányan, hogy meg akarják kóstolni, és csináljak megint.
Szerdán benn voltunk a városban. Sétáltunk egyet, ettünk egy fagyit, elmentünk megnézni a stadiont. A múzeumba is be akartunk menni, de aznap épp nem lehetett... Ezen kívül nincs túl sok minden, amit lehet itt csinálni. És ami furcsa, hogy hiába kérdezzük a helyieket, hogy mi van itt, valami látnivaló, valami érdekesség, azt mondják, nincs semmi... Van még egy mozi, ahova elmehetnénk majd valamikor, illetve a közelben van egy folyó, amit szintén meg akarunk nézni.
A hétvégén Aieseces tábor lesz, és néhányan a gyakornokok közül is elmegyünk. Már a jövő heti programot is tudjuk nagyjából (A hétvégén egyik este eljöttek a házunkba Aieseces meetinget tartani, és akkor mondtuk nekik, hogy mi is beszélnénk velük; aztán megbeszéltük, hogy miket lehetne javítani. 1-2 nap múlva visszajöttek, és pl elmondták, hogy pontosan melyik napra milyen feladataink és lehetőségeink vannak (mert elvileg erre a hétre nem volt semmi feladatunk - bár mi még nem fejeztük be az órák kidolgozását, úgyhogy azt csináltuk -, és jövő hétre is csak két napra, és nem is tudtuk, melyik két nap. és néhányan kissé unatkoztak már) Hétfőn délelőtt elmegyünk megint ebbe a privát iskolába a spanyol beszélgetős órára, aztán délután egy alapítványhoz, ami szintén gyerekekkel foglalkozik, és ahol most is dolgozik egy Aieseces gyakornok.)
Jövő hét végén pedig, ha minden jól megy, megnézzük az Iguaçut :) (a világ egyik legnagyobb vízesése, kb 8 óra buszútra innen)

Chapecó

Péntek este volt a welcome partynk :) A koncepció Festa Juninha volt, miszerint falusi embereknek kellett beöltözni. És a mi házunkban volt, mert az elég nagy, elfér mindenki, és mivel a város szélén van, nem is zavartunk senkit.
Előtte bementünk a városba... Az egyetemen a buszmegállóban megkérdeztünk egy fiút, hogy mégis jó helyen járunk-e, mikor jön a busz... aztán az lett a vége, hogy eljött velünk sétálni a városba, beültünk egy kávézóba beszélgetni. Meglepődtem, mert otthon nem ez a megszokott hozzáállás.
A vasárnap délután mosással telt. Sajnos a mosógép nem működik, így kézzel kellett mosni... 2 óra alatt a ruhák felével végeztem, aztán úgy döntöttem, hogy elég volt ennyi. Mára már majdnem minden meg is száradt. Elvileg a közeljövőben hoznak egy működő mosógépet is...
Hétfőn volt Global Village - mindenki csinált valami ételt-italt az országából, illetve bemutattuk, honnan jöttünk. Én gulyáslevest főztem - és mindenkinek nagyon ízlett :) Az argentín lányok mondták, hogy ilyet kell később is csinálnom. A portugál-tanár, aki tegnap volt nálunk, szintén meg akarja kóstolni. Szóval népszerű volt.
A Global Village-en ott volt a helyi TV is. Illetve már előtte is csináltak néhányakkal a projektből interjút. Szóval már az egész város ismer minket. Mikor tegnap jöttünk haza a városból, mindenki minket nézett...
Tegnap végre jó idő volt, sütött a nap, és egyáltalán nem fáztunk. (Korábban volt, hogy kabátban ültünk otthon, és most is kabátban ülök az egyetem könyvtárában.) Délelőtt a projekten dolgoztunk - ki kell találni, hogy mit is fogunk előadni az órákon. Délután bementünk a városba, ettem egy fagyit. Igazából nincs túl sok minden a városban - van egy templom, és egy szobor. Már értem, mért mondták Rioban, hogy minek megyek én Chapecóba.
Lassan mindenki megjön a projektből: Ruca és Saul Kolumbiából, Mercedes és Patricia Argentínából, Weronika Lengyelországból, Isabel és Manuel Peruból, Burcu [Burdzsu] Törökországból, és jön még egy lány Hollandiából. Teljesen jól megvagyunk egymásssal, mintha már régóta együtt lennénk.
Jövő héten elvileg elmegyünk az iskolákba körülnézni. Aztán lesz egy hét, amikor semmi különös feladatunk nem lesz - csak portugálul tanulni, mert mint kiderült, a gyerekek leginkább csak portugálul tudnak - és majd augusztus 9-én kezdjük el az órákat. Párokban fogjuk tartani az órákat, minden pár kapott egy témát, és erről fog beszélni mind a 10 iskolában. Én Saullal vagyok, és mindenféle globális ügyekről kell beszélnünk. És lehetőleg nem csak beszélni, hanem valahogy bevonni a diákokat is, mert különben nincs sok esély, hogy figyeljenek ránk. Ez mondjuk kicsit nehéz lesz ott, ahol 90en lesznek az óránkon. Holnap este kell majd prezentálnunk az Aieseceseknek, hogyan is képzeljük az órákat.

nagyon jo itt lenni :) jo a tarsasag :) a helyiek kozul kb folyamatosan volt valaki, aki velunk foglalkozott. ha barmi gondunk volt, rogton jottek segiteni. pl kiderult, hogy epp nincs melegviz a szallasunkon, es elvittek valakihez furdeni. folyamatosan vittek minket autoval, ahova epp mentunk. delutan portugalul tanultunk a kolumbiai gyakornokokkal az egyetem konyvtaraban. az egyikuknek epp ma van a szulinapja, igy este elmegyunk vacsizni az o tiszteletere. ugyhogy ugyan tovabbra is hideg van, es mar mindenki nagyon varja a vacsorat, de jol erezzuk magunkat :)

érkezés Chapecóba

Tegnap megint jó idő volt, most egy másik strandra mentem. Mivel ez pont a homokdűnék mellett van, kipróbátam a sandboardozást (snowboard homokon). A végére már egész jól le tudtam jönni a dűne tetejéről :) Elvileg néhány nap múlva megkapom róla a képeket (brazilok lefotóztak engem is, és megígérték, hogy elküldik. aztán mikor kiderült, hogy 1 órát kéne várni a buszra, ami visszavisz, még haza is vittek :) ) Utána este még pont időben sikerült odaérnem a buszpályaudvarra, és hajnali fél 6ra ideértem Chapecóba. A busz sokkal kényelmesebb volt, mint a magyar buszok, vagy mint amivel pl Franciaországba mentünk síelni. (Pedig van még kényelmesebb busz is, másfélszerennyiért. Lehet, hogy ott már takarót és párnát is adnak, mint a Lisszabon-Rio repülőúton?)
Végre megismertem az itteni Aieseceseket, illetve a többi gyakornokot - mindenki nagyon rendes, aranyos... :) A gyakornokok közül ketten vannak Kolumbiából, van két argentín lány, és egy lengyel. A többiek még nem értek ide.
Ma megint azt érzem, hogy tél van: mikor reggel mentünk a szálláshelyre, 1 fokot mutatott a hőmérő (ugye itt sincs fűtés...). De napközben időnként legalább süt a nap. Ilyenkor már a helyiek is fáznak, szóval remélhetőleg nem tart soká.
A szállás a város szélén van; egy szép nagy ház, nagy kerttel. A kert egyik végénél állatok vannak - birkák, lovak..., a másik oldalon erdő. A kertben levő mandarinfáról frissen szedhetjük a most érő mandarinokat. Állítólag még egy focipálya is van.
Internet sajnos a szálláson nincs, csak itt az egyetemen.

Floripa

Itt a tél :( Ma napközben csak 13-14 fok volt, az emberek többsége kabátban volt. Estére adtak még egy paplant, biztos ami biztos (mert ugye nincs fűtés).
Ma bementem a városközpontba. Megnéztem a több mint 100 éves (vagy több száz éves) fügefát, a mellette levő templomot, a piacot, sétáltam egy kicsit... Túl sok látnivaló azért nem volt - ez a sziget inkább a nyaralásról és a strandokról szól. Úgyhogy holnap valószínű megint a strandok fele veszem az irányt. Elvileg holnap már kicsit jobb idő lesz... Aztán este indulok Chapecóba. Egy éjszaka az út, kora reggel fogok odaérni. Végre megismerem a többi gyakornokot, illetve az ottani Aieseceseket - akikkel eddig csak interneten keresztül beszéltem (vagy még úgy se).

Floripa - 2. nap

Floripa valójában egy sziget az óceánban (egy híd köti össze a szárazfölddel), ahol van egy város, és sok kis falu. A sziget partjain végig jobbnál jobb strandok sorakoznak, nyaranta megtelik turistákkal. A sziget közepén pedig van egy nagy tó (lagúna). A környéken csak családi házak vannak - egy ilyen ház a hostel is, ahol lakom; a lagúna partján. Abban állapodtunk meg, hogy 3 napot maradok itt, szerda este megyek majd tovább.
Reggel, mivel jó idő volt, sütött a nap, úgy döntöttem, a strandokat nézem meg ma, és holnap megyek a városba. Elindultam a lagúna partján, aztán egy kis hegyen átjutva elértem az óceánhoz. Pont miután odaértem, megjöttek az esőfelhők, elkezdett fújni a szél. Azért körülnéztem a strandon - az egyik vége tele volt elég nagy és látványos kövekkel-sziklákkal. Közben itt is találkoztam brazilokkal, kicsit beszéltünk, aztán elkezdtek portugálul beszélgetni... Ketten bementek az óceánba is - pedig már nem csak a víz volt hideg, de a levegő is, és fújt a szél. Utána átmentem egy másik strandra. Itt már falu is volt; itt ebédeltem - tenger gyümölcseis rizottót, sok kagylóval és rákkal :) Hazafele már nem voltam messze a hosteltől, mikor elkezdett zuhogni az eső.